Kolumbia

Juan Pablo Montoya (1975-): autóversenyző, Formula-1-es pilóta). 2006-ban a Mclaren-Mercedes csapattól távozott az amerikai NASCAR sorozatba és jelenleg is ott versenyzik. A F1-ben versenyzett a BMW-nél is és 2003 során Raikkonen melett meg tudta szorongatni a 7x-es F1-es VB-ot, Michel Schumachert is a VB pontversenyben. továbbá: Antonio Cervantes Reyes, Luis Alberto Herrera Herrera, René Higuita, Miguel Lora Escudero, Álvaro Enrique Mejía Flores, Fabio Parra, Ximena Restrepo, Freddy Rincón, Albeiro Usuriaga, Carlos Valderrama, Faustino Asprilla, Rene Higuita, Santiago Botero Híres teniszezőjük: Catalina Castano.

Mezőgazdasági-ipari ország, jelentős bányászattal (kőszén, kőolaj, földgáz, nikkel, arany, vasérc, kaolin, platina, ezüst, azbeszt, drágakövek, só). Legfontosabb ipari ágazatai a petrolkémia, kohászat (acél- és nikkelgyártás), élelmiszer-, textil-, papíripar és gépgyártás. Mezőgazdasági terményei közül a legjelentősebbek a kávé (a világtermelés 10%-a), banán, cukornád, rizs, kukorica, cirok, burgonya. Állattenyésztésére a szarvasmarha, juh, sertés, ló és baromfi tartása jellemző. Az országban 3 304 km hosszú a vasút. A szilárd útburkolat hossza 112 998 km. A legelterjedtebb közlekedési forma a busz, mivel nincs metró, villamos, vagy hév. Fejlesztés alatt áll olyan kötött pályás busz (hasonló a villamoshoz), ami állami tulajdonban van. A buszok magántulajdonban vannak, átlagos viteldíjuk 1 300 peso, azaz 130 forint.

Partido Liberal (liberális) Partido Conservador Colombiano (konzervatív) La U (uribista) Cambio Radical (uribista) Polo Democrático Alternativo (balra) Oxígeno verde (zöld) Partido Comunista de Colombia (kommunista) Movimiento Obrero Independiente y Revolucionario Közigazgatási felosztás Amazonas Antioquia Arauca Atlántico Bolívar Boyacá Caldas Caquetá Casanare Cauca Cesar Chocó Córdoba Cundinamarca Guainía Guaviare Huila La Guajira Magdalena Meta Nariño Norte de Santander Putumayo Quindío Risaralda San Andrés y Providencia Santander Sucre Tolima Valle del Cauca Vaupés Vichada Bogotá város

A mai Bogota közelében i. e. 10 000 körül vadászó-gyűjtögető csoportok éltek, amelyek kereskedtek egymással és a Magdaléna folyó völgyében élőkkel. I. e. 1000 körül az indiánok körében tagolt társadalmi szervezet épült ki, csúcsán a főnökökkel. A mai Kolumbiában két kultúra épített ki jól rétegzett társadalmi rendszert: a tayronák a karibi partvidéken és a muiszkák a Bogotá körüli felföldön. Mindkét csoport a csibcsa nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélt. Az inkák előtt a muiszkák építették ki a legfejlettebb politikai rendszert Dél-Amerikában. Spanyol felfedezők először a karibi partvidéket érték el 1500-ban Rodrigo de Bastidas vezetésével. Kolumbusz Kristóf 1502-ben hajózott arrafelé. 1508-ban kezdődött a terület meghódítása Urabá vidékén, Vasco Núñez de Balboa vezetésével. 1513-ban ő volt az első európai, aki felfedezte a Csendes-óceánt, és híreket hozott a spanyolok számára a mai Peruról és Chiléről. A terület lakossága csibcsa és karib törzsek százaiból állt. Amikor a spanyolok meghódították őket, a harcok és a betegségek a bennszülöttek létszámának jelentős csökkenését okozták. A 16. században az európaiak megkezdték az afrikai rabszolgák importját. A hódítás és gyarmatosítás kezdetétől számos lázadás volt a spanyol uralom ellen, de mindegyiket leverték, vagy olyan gyenge maradt, hogy nem tudott változtatni az általános állapoton. Az utolsó, ami végül a Spanyolországtól való függetlenségre vezetett, 1810 körül zajlott. Előzménye St. Dominque (a mai Haiti) 1804-es függetlenné válása volt. Innen kapott jelentős támogatást a kolumbiai függetlenségi harc két vezetője: Simón Bolívar és Francisco de Paula Santander. A függetlenségi harc 1819-ben ért véget, amikor Új-Granada Alkirályságból Nagy-Kolumbia szövetségi állam lett. Ennek része volt a mai Ecuador, Venezuela és Panama. Belső politikai és területi viták után 1830-ban kivált Venezuela és Quito (a mai Ecuador). A föderáció és a központosított állam hívei közötti (gyakran fegyveres) harcok az állam nevének gyakori változásában tükröződtek. A 19. század második felétől mély szakadék volt a liberálisok és a konzervatívok között, amely többször vezetett igen véres polgárháborúra. A legnevezetesebb az ezernapos háború (1899-1902), amelynek során az Amerikai Egyesült Államok befolyására elszakadt Panama megye (ahol a Panama-csatorna épült) és 1903-ban önálló országgá alakult. Ezután Kolumbia egyéves háborúba sodródott Peruval, mert vitatták Amazonas megye és székhelye, Leticia hovatartozását. Majd a viszonylagos politikai stabilitás kora jött, de az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején az erőszak újabb hulláma tetőzött. Ezt a két vezető politikai párt közötti feszültség okozta és Jorge Eliécer Gaitán liberális párti elnökjelölt 1948. április 8-án történt meggyilkolása robbantotta ki. A gyilkosság után Bogotában zavargások törtek ki, amelyek átterjedtek az ország más vidékeire is. 180 000 ember halt meg. 1953 és 1964 között katonai diktatúra volt. Ezután a két fő párt, a Kolumbiai Konzervatív Párt és a Kolumbiai Liberális Párt létrehozta a Nemzeti Frontot, abból a célból, hogy a konzervatívok és a liberálisok együtt kormányozzanak. A megállapodás szerint az elnöki tisztséget konzervatív és a liberális politikus négyévenként váltakozva tölti be, 16 évig fenntartva e rendszert. Minden más választott hivatalt paritásos alapon töltenek be. Ez a megállapodás vetett véget az erőszak korszakának, a Nemzeti Front kormányai fontos gazdasági és szociális reformokat hajtottak végre. Végeredményben az egymást követő liberális és konzervatív kormányok politikája közötti ellentét ellentmondásos eredményre vezetett. Bár sok területen haladás volt, számos szociális és politikai jogtalanság folytatódott és a hidegháború légkörében gerillaszervezetek alakultak a kormány és a politikai apparátus elleni harcra. Ilyen volt a FARC, az ELN és az M-19. Az 1970-es évek végétől hatalmas és erőszakos kábítószer-kereskedő kartellek alakultak, az 1980-as és 1990-es években tevékenykedtek. Főleg a Pablo Escobar vezette medellíni kartell és a cali kartell tett szert kiterjedt politikai, gazdasági és társadalmi befolyásra Kolumbiában ebben az időszakban. Ezek a kartellek a politikai paletta minden részéből származó illegális fegyveres csoportokat pénzeltek és befolyásoltak. Ezeknek a gerilláknak szélsőséges ellenségei maguk is paramilitáris csoportokat alakítottak és vontak befolyásuk alá. 1991-ben a kolumbiai alkotmányozó gyűlés új alkotmányt fogadott el. Az alkotmány mindenkinek biztosítja a politikai, nemzetiségi, emberi és nemi jogokat. Megtiltja a kolumbiai állampolgárok kiadását külső hatalmaknak. Ez a tilalom a kábítószer kartellek lobbizására került bele az alkotmányba. A kartellek előtte véres hadjáratot folytattak a kiadatások ellen, terrorista támadásokkal és maffiaszerű kivégzésekkel. Ma is képesek a kormány és a politikai rendszer befolyásolására korrupció útján. Manapság is pusztítja az országot a kábítószer-kereskedelem hatása, a FARC-hoz hasonló gerillaszervezetek harca, az AUC-hoz (amely ugyan leszerelt, de mégis tevékeny paramilitáris erő) hasonló szervezetek elleni harc. Rajtuk kívül is van számos kisebb frakció, amelyek együtt véres fegyveres konfliktusban tartják az országot. Andrés Pastrana elnök és a FARC 1998 és 2002 között tárgyalásokat folytatott a konfliktus megoldásáról, de ezek végül zsákutcába jutottak. Andrés Pastrana elnök megkezdte a Kolumbia Terv végrehajtását, amelynek egyidejűleg célja a fegyveres konfliktus befejezése és egy szigorú kábítószer-ellenes stratégia végrehajtása. Álvaro Uribe elnöksége alatt, aki megválasztásakor a FARC és a hozzá hasonló bűnöző csoportok elnyomását ígérte, a biztonsági helyzet javult. Az emberrablások száma csökkent (a 2000-es 3700-ról 2005-ben 800-ra), a gyilkosságok száma több mint 48%-kal csökkent 2002 júliusa és 2005 májusa között, a terrorista gerillák száma pedig 16 900-ról 8900-ra csökkent. Ez együtt járt a gazdaság és az idegenforgalom szerencsés növekedésével. De a 2006-2007-ben lezajlott botrányok megmutatták, hogy a múltban is, ma is kapcsolatban állnak kormánytisztviselők és politikusok - főleg a kormánypártból - az AUC-cal és más paramilitáris csoportokkal.

A természetes és az épített környezetet fenyegetik természeti veszélyforrások és az emberi tevékenység is. Veszélyt okoz, hogy Kolumbia a csendes-óceáni vulkanikus övben fekszik. 15 nagyobb vulkán van az országban, amelyek kitörései időnként emberéleteket követelnek. A tektonikus mozgások pusztító földrengéseket okoznak. A hegyvidékeken és a síkságokon egyaránt előfordulnak nagy árvizek, amelyek rendszeresen emberéleteket követelnek és súlyos anyagi károkat okoznak az esős évszakban. Az El Niño jelenség okozta erős esőzések ciklusa nehezen előjelezhető, időnként nagyon súlyos árvizeket okoznak. Az erdők kivágása jelentős változásokat okozott az Andok tájain, Amazónia esőerdeiben és a Csendes-óceán partvidékén. Akkor is erdők szűnnek meg, amikor az alacsonyan fekvő vidékek trópusi erdeit olajpálma-ültetvénnyé alakítják. Mégis, az erdőpusztulás üteme Kolumbiában viszonylag alacsony a környező országokhoz képest. A városi térségek ipara, amely fosszilis tüzelőanyagokat használ, és más emberi tevékenység elszennyezi a helyi környezetet, a hirtelen növekvő nagyvárosok vízellátása a mélységi vizek szintjét csökkenti. A környezet romlásához hozzájárulnak a fegyveres konfliktusok is. Illegális fegyveres csoportok nagy területeken kiirtják az erdőt, hogy kábítószert termeljenek. 2007-es becslés szerint 99 000 hektáron neveltek kokacserjét. Válaszként a kormány ezeket a növényeket veszélyes vegyszerekkel permetezteti le. A felkelők nagyobb csővezetékek elpusztításával is jelentős környezeti károkat okoznak.

A növény- és állatvilág a helyi éghajlat szerint alakul. A félszáraz északkeleti sztyeppek és trópusi sivatagok növényzete elszórt fákból és bozótokból áll. Ettől délre szavanna fedi a keleti síkságot, a Llanos kolumbiai részét. A délkeleti esős térségben trópusi esőerdő nő. A hegyvidékeken a növényzet is a tengerszint feletti magasságtól függ. Az alábbiakban a növényzeti övekhez megadott tengerszint feletti magasság tájékoztató értékű. A tényleges helyzet függ az Egyenlítőtől való távolságtól, a csapadékmennyiségtől, a széliránytól, a lejtőszögtől, a talajtól, az emberi tevékenységtől. tierra caliente (forró föld) 1000 m alatt. Trópusi növényzet fedi. tierra templada (mérsékelt föld) 1000 – 2000 m között. A legtermékenyebb vidék, a lakosság zömének lakhelye. Itt a legjobbak feltételek a kávéültetvényeknek. tierra fria (hideg föld) 2000 – 3200 m között. Itt gabonát és burgonyát termesztenek. zona forestada (erdők öve) 3200 – 3900 m között. páramos (fátlan legelők öve) 3900 – 4600 m. tierra helada (fagyos föld) 4600 m fölött. Az állandó hó és jég földje.

Az ország déli részén húzódik az Egyenlítő. Az évi középhőmérséklet 24 °C. A hőmérséklet elsősorban a tengerszint feletti magasságtól függ. Általában 300 m szintkülönbség 2 °C fok különbséget okoz az évi középhőmérsékletben. Az ország hegyvidéki részein így a forró folyóvölgyek felett havas csúcsok emelkednek. Az évi csapadék mennyisége 2000 mm körül mozog. Az ország északi részén 400 mm alatt van a csapadék. Legcsapadékosabb a csendes-óceáni tengerpartra néző hegyoldalak vidéke, legszárazabb pedig a Guajira félsziget. Mivel a széljárás meglehetősen állandó, a hegyeknek van esőnek kitett és esőárnyékban lévő oldala, jelentősen eltérő növény- és állatvilággal.

Az ország területe megoszlik a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán vízgyűjtő területe között. A keleti síkság az ország területének majdnem felével az Orinoco vízgyűjtő területéhez tartozik. A déli esőerdők térsége már az Amazonas vízgyűjtőjén fekszik. A hegyvidékek vizeit is jelentős méretű folyók vezetik le. E folyók vízjárása erősen függ az esős és száraz évszak váltakozásától, rendszeresek a pusztító áradások mind a hegyvidékeken, mind az alacsonyan fekvő vidékeken. Az El Niño jelenség nehezen előrejelezhető heves esőzéseket vált ki, amelyek szokatlan időben szokatlanul nagy, ezért különösen pusztító árvizeket vált vált ki. Fő folyók: Amazonas, Apaporis, Arauca, Caquetá, Cauca, Guainía-Negro, Guainía, Inirida, Magdalena, Meta, Río Negro, Orinoco, Putumayo, Vaupés.

A pacifikus hegységrendszer részeként a régióban gyakori a földrengés és a vulkáni kitörés. Kolumbiában az Andok hegyei uralkodnak. Az Andok délnyugaton három láncra oszlik: Cordillera Occidental a csendes-óceáni partvidéken. Itt fekszik Cali város. Cordillera Central a Cauca (nyugaton) és a Magdalena (keleten) folyók között. Itt fekszik Medellín, Manizales és Pereira város. Cordillera Oriental északkeleten a Guajira-félszigetben végződik és itt fekszik Bogotá, Bucaramanga és Cúcuta város. A csúcsok magassága itt meghaladja 4000 métert, míg a másik két hegylánc csúcsainak magassága eléri az 5500 métert. A 2600 méter magasságban fekvő Bogotá a maga méretében a legmagasabban fekvő város a világon. Az Andoktól keletre a szavannával fedett Llanos fekszik. Ez a táj az Orinoco-medence része és messze délkeleten már az Amazonas vidékének esőerdei fedik. Ez az alacsonyan fekvő vidék nagyjából Kolumbia területének felét teszi ki, de a lakosság 3%-a sem él itt. Északon a karibi partvidéken lakik a lakosság 20%-a. Itt a fő kikötők Barranquilla és Cartagena. A vidék nagyrészt alacsonyan fekvő síkság, de itt található a Sierra Nevada de Santa Marta hegylánc is, az ország legmagasabb hegyeivel (Pico Cristóbal Colón, Pico Simón Bolívar), valamint a Guajira-sivatag. A Csendes-óceán partján fekvő síkság keskeny és nem is folyamatos. Mögötte a Serranía de Baudó hegyvidékét sűrű növényzet fedi, lakossága ritka. A fő kikötő a Csendes-óceánon Buenaventura. Kolumbiához tartozik több sziget is a Karib-tengeren és a Csendes-óceánon.

Kolumbia (spanyolul: Colombia) Dél-Amerika északnyugati részén fekvő ország. Hivatalos neve Kolumbiai Köztársaság (spanyolul: República de Colombia), fővárosa Bogotá. Nevét a kontinens európai felfedezőjéről, Kolumbusz Kristófról kapta. A szárazföldön keleten Venezuela, délkeleten Brazília, délen Ecuador és Peru, északnyugaton pedig Panama határolja. Mind az Atlanti-, mind pedig a Csendes-óceánon van partszakasza. (A dél-amerikai országok esetén ez ritkaság, rajta kívül csak Chile mondhatja el ezt magáról, de az csak nyúlfarknyi szakaszon ér ki az Atlanti-óceánra.) Ezeken túlmenően a kolumbiai kormány hivatalosan szomszédos országoknak tekinti azokat az országokat is, amelyekkel Kolumbiának közös tengeri határa van. Ezek a következők: Jamaica, Haiti, Honduras, Nicaragua, Costa Rica és a Dominikai Köztársaság.